ZÜMMisuli 2.nap – A kaptár élete

A ZÜMMisuli mai fejezetében egy nagyon érdekes dologról lesz szó! Platón szerint az ideális társadalom három nagy csoportra osztható: tapasztalt bölcsek irányítják, harcosok védik, a termelőmunkát pedig a dolgozók végzik. Az ókori görög filozófus által képzelt társadalom  csoportjaiba a képességek alapján lehet bekerülni. Egy tökéletesen működő társadalomban mindenki pontosan tudja, mikor mit kell tennie, ezzel pedig a köz javát szolgálja. Ha lenne ilyen utópisztikusnak tűnő társadalom, nyilván el szeretnénk lesni, hogyan működik benne a munkaszervezés folyamata. Tanulságos megvizsgálni egy minden szempontból hatékony, lét- és fajfenntartásra berendezkedő csodateremtményekből álló szervezetet: a méhek csodálatos közösségét. 

 

Élet a kaptár csodálatos világában

A méhek úgynevezett szuperorganizmusokban élnek, ami azt takarja, hogy hihetetlenül magas szervezettség uralkodik a kasban, ahol felosztják egymás közt a szaporodás és kolóniaellátás feladatait. A méhanya, a herék és a munkásméhek együtteséből álló méhcsaládok szinte egyedülálló példái a tökéletes közösségnek. A kaptárban és azon kívül minden egyes méhnek megvan az aktuálisan megkérdőjelezhetetlen feladata.

A méheknél kicsit maradi a rendszer: a munkamegosztás elsődleges szintje nemi alapon történik. A kolónia egy nőstény királynőből, hím herékből (csak bizonyos időszakokban), valamint nőstény dolgozókból áll. A méhkolónia mérete nem állandó az év során. Nyáron él a legtöbb méh a kaptárban, egy királynővel, 30 000-60 000 dolgozóval és kb. 300-3 000 herével. Télen csak a királynőből és kb. 5 000-10 000 dolgozóból áll a kolónia, ennyien épp elegen vannak, hogy melegen tartsák a királynőt. Sokan nem tudják, de a méhek nem alszanak téli álmot, de erről később 🙂 Nézzük kik is a mi apró hőseink!

Bemutatkozik a MÉHKIRÁLYNŐ. Ta-daaa! 😊

A királynő a legnagyobb a háziméh-kolóniában, bizony majdnem 2 cm hosszú. Fő feladata az utódnemzés. Akár 5 évig is élhet, de a méhészek általában 2 év elteltével új királynőt helyeznek a kolóniába, hogy ezzel biztosítsák a kolónia királynőjének erősségét, egészségét. A kaptárban lévő összes méhbaba, utód a királynő leszármazottja. A házi méhkirálynők akár 2 000 petét is rakhatnak naponta az aktív idény alatt. Igen, nyugodtan számoljatok utána… Az bizony 180 000 pete minimum, ha csak 3 hónapos rövid idényt is nézünk. A megtermékenyítetlen petéiből herék kelnek ki, a megtermékenyítettekből dolgozók lesznek, ennek arányáról is Őfelsége dönt. Ő a méhkas dobogó szíve, minden szervezettség origója, nem hiába kapta a „méhanya” elnevezést. Az anyukák, minden család összetartó oszlopai!

 

Tiszteletét teszi ezúton a zümmögők serény csapata: a DOLGOZÓK 😊

ZÜMMézi ezüst nyakláncunkon trónoló picur méh is egy büszke dolgozó. 😊 A kolónia nagyrészt a a munkásméhekből, más néven a dolgozókból áll. Ők látják el a mindennapi élet feladatait a kaptárban. Az aktív idényben csupán néhány hétig élnek, de rövid életük alatt sok kötelességük van: tisztán tartják a kaptárt, gondozzák az utódokat, lépet építenek és őrzik a bejáratot, ezt követően kirepülnek, hogy pollent és nektárt gyűjtsenek. Télen a számuk 10–20 ezer, nyáron akár 60–80 ezer is lehet. A 12–15 milliméter hosszú munkásméhek mind nőneműek, de sohasem párosodnak. A tavasszal és a nyár elején kelt munkásméhek átlagos életkora mindössze 40–50 nap, a nyár végén születőké 150–200 nap is lehet, a különbséget szervezetük eltérő igénybevétele okozza. A munkásméhecskék mindössze 15 százaléka végez aktív gyűjtögető munkát, azért mert a munkamegosztás szintjei az életkor szerinti munkamegosztáson alapulnak: minden egyes munkásméh – szervezete fejlettségének megfelelően – a munkának meghatározott sorozatán megy keresztül, minden feladatot elvégezve és egymást rendületlenül segítve.

Ha a Mézengúz c. mesét ismeritek, abban van egy nagyon cuki rész erről, mikor a két „méhbarát” épp munkát vállal a méhkason belül. Nagyon vicces rész, érdemes megnézni!

 

Pillantsunk be, egy munkásméhecske rövid életébe

Minden méh peteként kezdi életét, amit a méhkirálynő a munkások által épített viaszsejt mélyére helyez. 3 nap alatt a pici petéből álca fejlődik, melyet a dajkaméhek 3 napig méhpempővel táplálnak. Itt jegyezzük meg a méhpempő jótékony hatásait az emberi szervezetre… nem hiába 🙂

A kis méhecske 3 napig mézet és virágport kap, ekkor bebábozódik, és az építők ekkor lezárják a sejtet. 12 nap múlva kikel a dolgozóbaba, aki tisztálkodás után nyelvével gondosan kitakarítja bölcsőjét (ez olyan kb, mintha egy csecsemő kicserélné a saját pelusát), és segít a többi méhnek a sejtfedelek maradványainak lerágásában, a sejt széleinek lesimításában. 8 napos korától a fiatal álcákat és a méhkirálynőt kezdi el etetni, mégpedig méhpempővel. Nem úgy megy az, hogy bárki etetheti őkelmét!

Hősünk ezen túli életében nektárt hord a közeli sejtekből a távolabbiakba, illetve pollentaposóvá válik. A pollentaposás is nagyon fontos, hiszen a ledobott virágport valakinek tömörítenie kell. A méhek egy része takarítóvá válik, ahol a hulladék kihordásán túl, az elhalt bajtársakat is ki kell vinni a kaptárból.Emberi szemmel az egyik legkülönösebb feladata az úgynevezett egészségőr méheknek van, akik egyik méhtől a másikhoz mennek, és tisztogatják, csápjaikkal végigsimogatják őket, mint a jó orvosok. Egy ekkora közösségben elkél a tudásuk 🙂

10–18 napos korában különösen fontos és gyakran sürgős feladata lehet egy munkásméhnek: a szellőztetés. A kaptár közepének ideális hőmérséklete 35°C, nagy hőségben a méhcsalád szellőztető méhei potrohukkal a kijáró felé fordulva a szárnyaikat gyorsan rezegtetik, így hajtva ki a meleg levegőt a kaptárból. Más egyedek ugyanezt teszik a kaptár belsejében.

Pontosan így dolgoznak a szellőztetők!

A méhek a szükséges hőmérsékletet fagypont alatti napokon is képesek fenntartani a kaptárban, ilyenkor fürtbe húzódnak, a hőt izommunkával és mézből termelik. Ez amúgy bámulatos folyamat, később lesz még róla szó, mert ezt látnotok kell!

A munkásméh 11 napos korától már termel viaszt, így részt vehet a méhállam sejtépítésében, sőt ekkortól már a kaptár védelmében is közreműködik, ugyanis a kaptárbejáróhoz a méhcsalád védelme érdekében őröket állítanak, hogy védjék a családot a betolakodóktól. Minden kaptárnak megvan a saját illatanyaga, amit az őrméhek – olykor csápjaikkal letapogatva társaikat – ellenőriznek. Igazi beléptető rendszert üzemeltetnek a srácok!

Gyűjtőtevékenységének megkezdése előtt a munkásméh alaposan megismerkedik a kaptár tágabb környezetével, úgynevezett tájoló repülések során szerzi meg a szükséges tapasztalatokat. A gyűjtő munkát általában 21 napos korában kezdi el. Előbb virágport, majd nektárt, 36 napos korától pedig vizet és propoliszt hord. Ezt a külső szolgálatot teljesíti élete végéig. Vannak közöttük olyanok, akik kitartó felderítőkként újabb virágok után kutatnak, majd társaiknak „eltáncolják” a nektárlelőhely irányát, távolságát. Mások repülésirányítóként tevékenykednek, azaz illatanyagokat bocsátanak ki a fészek bejáratánál, hogy a hazatérők tájékozódását megkönnyítsék.

 

Ismerjétek meg szeretettel a Királynő szeretőit, az apukákat; a HERÉKET.

A hím háziméheket heréknek nevezzük. Csak tavasszal és nyáron képzik a kolónia részét. Egyetlen feladatuk, hogy szaporodjanak a lehetőleg más kaptárból származó királynőkkel. A 15–18 milliméter hosszú, átlagosan 60 nap élettartamú here a méhcsalád hímivarú tagja, fő tevékenysége az anya nászrepülés közbeni megtermékenyítése. Családonként néhány száztól, akár ötezerig is előfordulnak. Párzáskor a here hímivarszerve az királynő fullánkkamrájába szakad, ezt a csonkulást nem csak az önérzetük sínyli meg, mert, aki a királynővel hál, az bizony az életével fizet. A herék kaptáron belül tulajdonképpen nem csinálnak semmit, így nyár végén a család számára feleslegessé válnak a lustaságok, a dolgozók nem engedik őket mézhez, sőt az éhezéstől legyöngült heréket még betelelés előtt ki is zavarják a kaptárból. Ezt nevezik hereűzésnek.

Mint láthatjátok, minden egyes kis rovar, aki csak a kaptárban létezik egy hihetetlen fontos szerepet tölt be. Nincs olyan méhecske, aki ne tenné ki a lelkét minden nap azért, hogy egy sikeres közösségben létezhessen. Mi csak ámulunk és bámulunk rajtuk, és nem az elfogultság beszél belőlünk, hanem a tényleges csodálat. Ha mi emberek, csak fele annyira lennénk szervezettek mint ezek a pici tudatos rovarok, sokkal nagyobb dolgokat is véghez vinnénk.

A következő részben meg fogjuk nézni, hogy a méhek a különböző évszakokban mit csinálnak. Fény derül arra, milyen feladatok várnak rájuk, és amíg mi emberek épp a tengerparton süttetjük magunkat, vagy épp a hidegben a szoba melegében kortyolgatjuk a forró kakaót, addig ők mit ténykednek.

Tájékoztatunk hogy a weboldalon a felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk.
A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.